|
|
|
A teljes jelentés Word 7.0 formátumban letölthető
A paksi atomerőmű térségében az Egészségügyi Minisztérium, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Környezetvédelmi Minisztérium intézményei az atomerőmű üzemi környezeti ellenőrző rendszerével együttműködve végzik a környezet sugárvédelmi ellenőrzését az Országos Atomenergia Bizottság 1981. évi határozata alapján.
A hatósági laboratóriumok kibocsátási és környezeti mérési eredményei, valamint a Paksi Atomerőmű Részvénytársaság (PA Rt.) néhány fontos üzemi, meteorológiai és környezeti kibocsátásra vonatkozó adata rendszeresen, off-line formában kerül számítógépes tárolásra, majd feldolgozásra. Az adatfeldolgozás az OKK Országos "Frédéric Joliot-Curie" Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetben (OKK-OSSKI) kialakított HAKSER Adatgyűjtő, Feldolgozó és Értékelő Központban történik.
2002-ben több mint 7000 mérési eredmény feldolgozására került sor.
Az atomerőmű a Duna jobb partján, attól kb. 2 km távolságban helyezkedik el. A hűtésre használt dunavíz a hidegvíz csatornán (V1 mintavételi pont) kerül az atomerőműbe (vízforgalom: kb. 4.105 m3/óra). A felhasznált hűtő- és más ipari víz a melegvíz csatornán (V2 mintavételi pont), míg a kutakból táplált vízellátásból származó kommunális (WC, mosoda, laboratórium stb.) szennyvíz (napi 1500 m3, V3 mintavételi pont) tisztítás után kerül a melegvíz csatorna torkolatába, s onnan a Dunába. A légnemű radioaktív anyagok kibocsátása 2 db 100 m magas kéményen történik, ezek légforgalma egyenként 500-600 ezer m3/óra.
A Paksi Atomerőmű légnemű radioaktív kibocsátásainak 2002. évi értékei:
| nemesgáz összes-béta aktivitás |
|
| aeroszol összes-béta aktivitás |
|
| összes jód ( 131 I-egyenérték) |
|
| 89 Sr+ 90 Sr |
|
A nemesgáz kibocsátás nuklidspecifikus éves értékei a következők voltak: 41 Ar: 11,5 TBq, 85 Kr: 0,145 TBq, 85m Kr: 3,2 TBq, 88 Kr: 1,31 TBq, 133 Xe: 1,27 TBq és 135 Xe: 1,11 TBq. Az aeroszol kibocsátás jelentős részét a 58Co (125 MBq) és 60 Co (127 MBq), 59 Fe (23,7 MBq), 110mAg (47 MBq) és a 137 Cs (14,4 MBq) adta.
A folyékony radioaktív kibocsátás ellenőrzése a gyűjtőtartályokból, valamint a vízvételi (V1) és vízelvezető (V2, V3) csatornákból vett minták vizsgálatára terjedt ki.
A melegvízcsatorna (V2) összes-béta aktivitás koncentrációja közel azonos volt a bejövő hűtővíz koncentrációjával, míg a szennyvíz (V3) csatornában - amely az atomerőművi hulladékvizek tényleges kibocsátási útvonala - ezekhez képest kb. 10 - 30 -szoros összes-béta koncentráció alakult ki. Jóval nagyobb és erősen ingadozó a kikerülő szennyvíz (V3-csatorna) trícium koncentrációja. A vízzel kibocsátott aktivitás meghatározása megbízhatóan az ellenőrző tartályokból leeresztett vizek mérésével történt. A 2002. évi vízzel kibocsátott aktivitások a következők voltak:
| összes-béta aktivitás |
|
| trícium | 21,9 TBq |
| 90 Sr |
|
(Erőművi eredetű alfa-sugárzó izotóp kibocsátást alfa-spektrometriai meghatározással nem mutattak ki.)
A kibocsátásra vonatkozó hatósági korlátok kihasználtsága (a tényleges kibocsátási értékek a hatósági kibocsátási korlátok %-ában) látható az alábbi táblázatban:
| Kibocsátás | [%] |
| Légnemű: aeroszol, összes-béta aktivitás | < 0,1 |
| nemesgáz, összes-béta aktivitás | 0,43 |
| jód (I-131-egyenérték) | < 0,1 |
| Sr-89 + Sr-90 aktivitás | 0,25 |
| Folyékony: hulladékvíz, összes-béta aktivitás | 8,5 |
| hulladékvíz, Sr-90 aktivitás | 1,3 |
| hulladékvíz, trícium-aktivitás | 73* |
*Megjegyzendő, hogy az üzem a trícium kibocsátással kétharmad részben kihasználja ugyan a kibocsátási lehetőséget, ez azonban a dóziskorlát kihasználásában csak mintegy század százalékot képvisel. A trícium érdemi kiszűrése, visszatartása a jelenlegi körülmények között nem lehetséges, a reaktorvízben megjelenő mennyiség gyakorlatilag mind el is távozik.
A 2002. évi villamosenergia termelésre (1 GW . év egységre) normált radioaktív kibocsátásokat nemzetközi összehasonlításban mutatja be az alábbi táblázat:
| Kibocsátás | Mennyiség | Hatóságilag elfogadott | UNSCEAR (1995-1997) |
| nemesgáz, összes-béta [TBq] |
|
|
|
| aeroszol, összes-béta [GBq] |
|
|
|
| légköri | H-3 (HT + HTO) [TBq] |
|
|
| C-14 (CO 2 +szerves) [TBq] |
|
|
|
| jódok (I-131 egyenérték) [GBq] |
|
|
|
| folyékony | összes-béta [GBq] |
|
|
| H-3 [TBq] |
|
|
Látható, hogy a paksi erőműnél a folyékony kibocsátások tekintetében az adatok a világátlagok alattiak, míg a légnemű kibocsátások komponensei kisebb-nagyobb mértékben meghaladják azokat.
A környezeti minták többségénél - a talaj, szedimentum minták kivételével - a csernobili eredetű szennyeződés gyakorlatilag már nem mérhető. (A felszíni vizek üledék mintáiban, ill. a talajban a csernobili eredetű 137Cs-koncentrációja az alapszintet még valamelyest meghaladja.)
A légköri aeroszol és fall-out vizsgálatok alapján elmondható, hogy a levegőben néhány alkalommal az üzem igen kismértékű, - minden bizonnyal paksi atomerőművi eredetű - 60Co, 110mAg, 137Cs izotópot mutatott ki.
A Duna rendszeres monitorozása az erőmű előtt Paksnál és Dunaföldvárnál, utána pedig Gerjennél, Kalocsánál, Bajánál és Mohácsnál történik. Itt paksi eredetű radionuklid nem volt kimutatható.
A környezeti dózisteljesítmény 20-30 %-os földrajzi, évszakos stb. ingadozása mellett az erőműből származó kis sugárterhelés méréssel nem mutatható ki.
A fű-, növény-, tej- és húsmintákban nem lehetett atomerőművi eredetű radionuklidok jelenlétét kimutatni.
Az erőmű 2002. évi üzemelése során a környezet radioaktív szennyeződése miatt hatósági intézkedésre nem volt szükség.
A folyékony és légköri kibocsátásból becsült évi effektív dózis összege az erőmű közelében (3 km) 105 nSv, miközben a természetes háttér éves hazai értéke 3 mSv felett van és az erőműre vonatkozó hatósági dózismegszorítás 0,09 mSv. A vízi kibocsátásból származó sugárterhelés (26 nSv) aránya a korábbi évektől eltérően a teljes dózisnak mindössze negyedrésze.
Az erőmű 30 km sugarú térségében 210 ezer ember él. Az erőmű légnemű és folyékony kibocsátásaiból származó, az átlagos egyéni dózisértékek alapján számított kollektív dózis 2002-ben 0,8 személy.mSv volt.
 |
 |